Posted via email from Zsoltika
Nem kizárt, hogy a térség valutáiról is leszakadó forintromlásnak mégsem nemzetközi országbedöntő összeesküvés áll a hátterében, hanem sokkal rosszabb.
„Ha gyanúnk beigazolódik, és valóban egy nagy lángoló szem figyeli baljósan a hazai történéseket, akkor nincs mese, kiosztunk pár kokit Mordorban is!” – mondta Orbán Viktor egy szombati sajtótájékoztatón.
A bejelentéssel egyidejűleg megpakolták Rogán Antal és Szijjártó Péter zsebeit tündekenyérrel, és egy szűk kormánydelegáció kíséretében útnak indították őket a Végzet Hegye felé. Ha küldetésük sikerrel jár, januártól újra 120 forint lehet a svájci frank.
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
„Magyarország példátlan sikerrel állította helyre az állam pénzügyi egyensúlyát az elmúlt 18 hónapban. Sem a 2008-as válság előtt, sem utána nem találunk arra példát a globális gazdaságban, ezen belül az unióban és az eurózónában, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen mértékű pénzügyiegyensúly-javulást ért volna el egy ország, ráadásul megszorítások nélkül. Egyetlen időszakhoz hasonlítható ez a gyors siker, az 1945-1947 közötti gyors, háború utáni újjáépítéshez: akkor a fizikai világot, most pénzvilágot építettük újjá.(...)
Az első csatát megnyertük, most azonban fordulóponthoz érkeztünk: a pénzügyi egyensúly helyreállítása után helyre kell állítanunk gazdaságunk növekedési képességét. A pénzügyi egyensúlyhoz gyorsuló növekedésre, bővülő foglalkoztatásra, csökkenő munkanélküliségre van szükségünk. Még nem tartunk itt, sőt újabb vállalati csődhullám jöhet, stagnálásba fordulhat a gazdaság és jelentősen csökkenhet a hitelkínálat.”
Matolcsy György – Fordulópont, megjelent a Heti Válasz 2011. november 24-i számában
Posted via email from Zsoltika
Don’t blame it on GyurcsányDon’t blame it on OrbánDon’t blame it on good timesBlame it on the Moody’s
Posted via email from Zsoltika
The craziest thing you'll ever see on the web
I've been on the web for 17 years now, I'm a professional link finder, and I have never in my life seen anything like these guys performing on an Indian talent show. They *start off* by biting into fluorescent light bulbs and it just gets more nuts from there.
You never really see this much bleeding on American Idol... (via unlikely words)
Posted via email from Zsoltika
PARALLEL STORIES. By Peter Nadas. Translated by Imre Goldstein. (Farrar, Straus & Giroux, $40.) This nearly 1,200-page novel opens in 1989 and is centered, roughly, on a Budapest apartment building whose residents have been trapped in the torpor of Communist tyranny.
Posted via email from Zsoltika
VI. fejezet: Egy keresztény család a háború után (részlet)
Matolcsyék a háború után szegényedtek el. 1919-ben meghalt dr. Matolcsy László kúriai bíró s egypár hónap mulva Matolcsyné szembenállt a szegénységgel.A Matolcsy-földnek már jóideje csak az emléke élt a családban. Ott van ma is a Maros mentén, terem is, virágzik is, de még Matolcsy Lászlónak a nagyapja adta el, mikor eredménytelenül csatázott két héten át a szerencsével Monte-Carlóban. Addig is sok volt már rajta az adósság, de ez a makacs montecarlói ütközet végre teljesen kinyitotta az ősi birtok kapuját Goldmann Fülöp előtt, aki Budapesten gazdagodott meg a terménytőzsdén. Az öreg Matolcsy Kálmán nem haragudott Goldmann Fülöpre; messziről nézett rá, megveregette vállát s a mosolyában volt valami leereszkedő szeretet. Az utolsó estén még le is ült vele borozni s hajnalig tartó poharazás közben, melyben leginkább ő fogyasztotta a sárga italt, hosszan magyarázgatta eladott földje titkait. Úgy beszélt a földről, mint egy szép asszonyról, akinek szeszélyes szokásai vannak; szeszélyek valóban, de aki szereti az asszonyt, szereti a szeszélyeit is. Az asszony is, a föld is hálás érte; megfizet a szeszélyért. - Hát ennek a földnek az a természetje… - s ezt reggelig magyarázta. Fölöslegesen. Igaz, hogy Goldmann Fülöpben megfordult a gondolat, nem kellene-e rábízni a földet erre a becsületes Matolcsy Kálmánra, de egyórai hunyorgató vizsgálgatás után elvetette az ötletet: becsületes, de megbízhatatlan. Akinek a kezéből kicsúszhatik egy ilyen kincs, nem jó cselédnek - úrnak az…
De azért a legközelebbi képviselőválasztáskor rászavazott, még gyűjtött is neki szavazatokat; mert hát erre aztán valóban rátermett. Hogyne; ott üldögélni az előkelő, kényelmes dunai palotában, beszélgetni, szivarozni, kártyázni s szavazni, ahogy Tisza Kálmán úr int. Odavaló. Be is jutott. A fia is, ifjabb Matolcsy Kálmán, aki már ügyvéd volt és államtitkár is lett a földművelésügyi minisztériumban. Ennek a fia, Matolcsy László a bírói pályára lépett; előkelő pályát futott be, szerették, becsülték; nagy tempóban haladt előre;… aztán őt is megölte a tétlenség. A kommunizmus alatt egyheti börtön után tehetetlenül üldögélt budai lakásában, egy kis mellékutcában, mely a Fehérvári útról nyílott. Keveset olvasott, sokat töprengett, naphosszat a hegyet nézte. A hirtelen megbénított férfiak átka teljesedett be rajta, azoké a dolgozó embereké, akik egész életükben alkottak, kenyeret kerestek, küzdöttek s hirtelen nyugdíjazott sorba kerülnek. Hamarosan betegséget fedeztek fel rajta. Addig azt sem tudta, hogy gyomra van: most fájt, nem tudott enni s az orvos, aki két napig vizsgálta, megállapította, hogy rákja van. Sürgős műtét szükséges. Neki - rákja?! Őt - meg kell operálni?! Soha kutyabaja sem volt. Otthon meg sem mondta s magában is napról-napra, hétről-hétre halasztotta a műtétet. A Ludovika felé figyelt, ahol a nemzeti élet zászlaját bontogatják, a Duna felé, melyen hajók vonulnak fel, ágyúkkal. Egyszerre ágynak esett s egy forró nyári napon hasztalan akarta kinyujtani kezét felesége felé, aki az ágya mellett ült; a kéz alig emelkedett fel, már le is bukott s Matolcsy László hangtalanul kilehelte a lelkét. Csak megnyúlt arca meredet feleségére, sárgán, némán, s már alkonyodott, mikor Matolcsyné felsikoltott s elájult.
Csekélyke nyugdíjat hagyott hátra, két nemesi előnevet, meg két gyermeket; könnyű poggyász egy nemes magyar asszonynak, súlyos teher a vállán. A két predikátumért semmit sem adnak, még akkor sem, ha harmadiknak Cecil asszony hozzáteszi a magáét; a nyugdíjért sem adnak sokat rettenetes változatlanságában, mely dermesztő konzervatívsággal őrzi állandó kicsiségét a magyar pénz értékvesztése és az árak szakadatlan röpülése közepette; a két gyerek pedig…
(Földi Mihály: A Halasi-Hirsch fiú, Franklin, Bp. 1926. 42-44.)
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
>![]()
Air Swimmer Remote Control Inflatable Flying Shark
by William Mark 3.6 out of 5 stars See all reviews (49 customer reviews)| Like 1321796856 false 1 193 193 192 (193)
| ||||||
| You Save: | $11.92 (30%) |
Kiváló karácsonyi ajándék!
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
- Budapest.
- Bucharest?
- No, Budapest, Chain Bridge, Gulash...
- Ah, Viktor Orban!
- No-no, Bucharest!"
Posted via email from Zsoltika
Tavalyelőtt 2,3 tavaly 2,6 milliárd forintot utaltak Párizsba, mint nyereség, ez a bevételüknek majdnem az 50 százalékát jelenti, mindezt egy olyan iparágban, ami szinte teljes egészében állami szabályozástól függ. Meglepődött azon, hogy jövőre várhatóan majdnem a teljes piacukat kihúzzák a lábuk alól és a Széchenyi Pihenőkártyát kibocsátó bankokat, köztük az OTP-t, és a Magyar Postát hozza helyzetbe az állam?
- Amikor arról beszélünk, hogy több mint 2 milliárd forint nyereséget utalunk, - ami egyébként a teljes kibocsátási forgalmunk kevesebb, mint 3 százaléka - ahhoz az is hozzátartozik, hogy nagyjából ugyanekkora összeget fizetünk adó formájában az államkasszának, és még egyszer ennyit a magyar, elsősorban kkv-knak termék vagy szolgáltatás ellenértékeként. Ebben az összefüggésben érdemes nézni nyereségünket.
Én magunkat magyar cégnek gondolom, Magyarországra vagyunk bejegyezve, nálunk soha nem dolgozott külföldi munkavállaló, én magam 18 éve vagyok ügyvezető. Van egy szép Nagy-Magyarország térkép az irodámban, az összes francia kollégámat meg szoktam vele lepni, megkapják a "Trianon-kiképzést". Nem dolgoznék tizennyolc éve a Sodexonál, ha nem olyan értékeket képviselne, amivel maradéktalanul egyet tudok érteni.
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
Akkor is vicces vagyok, ha éppen elemi félelem dermeszti le az agyam
Ma munka után mindenképp be akartam dobni egy sört, de készpénzem nem maradt, a telefonom pedig lemerült, így a kölcsönkérés sem jöhetett szóba. Emlékeztem viszont, hogy valahol mélyen kell lennie a táskámban egy ezresnek (magyar forintban). Meg is találtam, így egy pénzváltó felé vettem az irányt, gondoltam, csak ki tudok sajtolni ebből 6 levát, az meg 3 sör ott, ahová készültem.
Bementem a pénzváltóba, a lány felismert arcról, mert már többször váltottam náluk eurót. Persze az angol nyelvre ő is inkább megalázkodó csodálattal tekint, mint hogy beszélje, de meg szoktuk tudni érteni egymást.
Nyújtom az ezrest, mondom, hogy “Balgarszki leva.” Elkerekednek a szemei, és kinyögi:
“No, ne e dubro.” (nem, ez nem jó)
“Zasto?” (miért?)
“Ungarszki forint… No. Hungarian forint no good.” (Itt már elkezdtem azon mosolyogni, hogy egy csepeli lakótelepen egy magyar rapegyüttes milyen jó klipet tudna forgathatni a Hungarian forint no good című számhoz.) Nem adtam fel, tovább kutattam az okokat:
“Yes, I hear you, but I don’t understand. You have the exchange rates on the door; what’s the problem?”
És itt jön a lényeg. Azt mondta a csaj:
“Hungary bankrupt.” Bankrupt! Értitek? BANKRUPT!!!!!!!!!!!!
Beletúrtam a hajamba, konkrétan verejékezni kezdett a homlokom. Sose felejtem el (többek közt azért, mert még mindig ezen röhögök), ezután már-már önkívületben csak annyit tudtam motyogni magyarul, hogy:
“Matolcsy, hát mi az anyádat csináltál, te patkánygeci?! Matolcsy bazmeg, Matolcsy, te tetű, hát mi a faszt műveltél?!”
Kijöttem a helyről, a telefonomat nem tudtam továbbra sem bekapcsolni, nem tudtam felhívni senkit, de már villantak be a képek, hogy Hegyeshalomnál kígyózik a sor, a városokban bankokat gyújtogatnak, több-százezres tömeg a Kossuth téren…
Aztán hazaértem, mentem a netre, még az is átfutott az agyamon, hogy vajon megírná-e ezt egyáltalán az index, vagy inkább a teljes szerkesztőség is valami bank előtt üvöltözne a tömeggel?
Végül megnyugodtam, nem találtam államcsődre utaló jelet sehol.
Egyébként jól eltereltem erről a figyelmet, de még így is durva, hogy egy szófiai pénzváltóban nem fogadják el a forintot.
(Tisztelt Miniszter Úr!
Tisztelettel kérem, nézze el - kissé talán valóban sértő és durva - szavaimat. Bizonyára az Ön számára is világos, hogy azokat csak a történet hitelesebbé tétele érdekében alkalmaztam. Szerettem volna, ha az olvasó teljesebb képet kap zaklatott lelkiállapotomról.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a Kormány minden tőle telhetőt megtesz a bemutatott eset megismétlődése ellen.
Istenben bízom, de legfőképp Önben. Honfitársaim nevében köszönöm az eddig végzett áldozatos munkát, remélem a jövőben is hasonló eredményeket érhetünk majd el együtt, nemzetként, szövetségben.
Bocsánatát ismételten kérve, üdvözlettel:
Herizon Ford)
Via Csaba
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
(emailben érkezett, minimális szerkesztés.)
Hogy otthon összegyűjtöd az üres alumínium dobozokat, sörös, kólás satöbbik, hogy majd jól visszaváltod a kis csenkesz, mászolygó 7 évessel és akkor majd Ő abból vehet magának valamit …
És akkor leserpázod az autóba a két szatyornyi dobozt, de legalább nem nehéz, viszont zörög mint a kurvaanyja és ez ugye este ¾ 9-kor, mert akkor mész bevásárolni, a lépcsőházban (pécsieknek: lépcsőházba’) nem túl cseresnyés.
Kocsiba be, ablakot fel.
Rutinosan a faluszéli teszkónál nem pakolod ki ezeket egyből (csak az üvegeket, amiknek kb. 1/3-a visszaváltható, másik sztori) és mekkora mák, mert a csámpás-pösze biztonságos embertől megtudod, hogy („Gabikamostakkorhogyisvanezafémizé?”) , hogy csak este 8-ig volt vevőszolgálat és ott lehetett vón …
(Azért megküzdesz az üvegekkel, a smaaaaall victoryyyyyy …)
Másnap reggel a gyár melletti hatalmas teszkó oldalában lévő sör-húgy-stb. szagú visszaváltóba beviszed a fémeket … Melletted egy rutinos csóka bevásárlókocsiba állított nájlon zsákokból tömi cérnakesztyűben az automatába az előre lapított dobozokat … És hogy odaadd-e neki az egész szart egyből? Alig rosszabbul öltözött nálad, lehet hogy nem is csövi vagy csak te tetted túl alacsonyra a salátaöntetkódlécet reggel … Szóval nem adod, jól elhatározod, hogy most végigcsinálod ezt.
Röviden …
Sok dobozkát 8-10 alkalommal kell a redvás, szűk nyílásba toszni, mert csak. Nem bírja a szegény GÉP lelapítani magától. A másik arc át-át pislog, mer’ a te automatád gyakorlatilag folyamatosan sípol …
Nézed a kijelzőt, 15 doboz, 30 forint … és még van másfél szatyorral … És már a munkapadnál köllene lenni …
De csakazértis bazmeg.
Állsz a sör/akármi tócsába’, meg a dzsekid/pulcsid vége az adogató kézen már izés, meg szakad rólad a víz, de legalább az ajtó nyitva van és nincs annyira bűz, mint pl. az ósan üvegvisszaváltóban.
És hogy akkor ebből még zseppíz se lesz, még szerencse, hogy egyedül jöttél …
Kb. negyed óra alatt megvagy a 61 dobozzal, 122 forint, vagy HUF. 100 forintnál kikúrja a blokkot a GÉP, szóval két blokk …
Biztos a vevőszolgálatra kell menni vele.
Ami a tacsi másik végében van pont.
Ki a faszomnak tudnám gyorsan odaadni a blokkot? Vagy hagyjam az automatán?
NEM.
Átsétál, hiltizajban (átalakítás vége) blokkokat odaad, beüt, kerekít, százhúszforint.
Gyorsan keresed a 600 forintos kézfertőtlenítőt a táskádban, nincs.
Irodában 3x kézmosás.
Friss seb az ujjadon felfedez, közben meg dúdolgatod, hogy madeinhungááriaa …
Posted via email from Zsoltika
Posted via email from Zsoltika
Mert ugye ha igaz, akkor az evolúció még se működik. Ha meg nem, akkor min röhögtem?
Posted via email from Zsoltika
![]()
(Source: grath)
Posted via email from Zsoltika

![Fotó: Pályi Zsófia [origo] Fotó: Pályi Zsófia [origo]](http://static8.origos.hu/i/1111/20111107bessenyey17.jpg)



