Az emberek kalapja

A példa nélküli vörösiszap-katasztrófát követően a hazai és nemzetközi közvélemény jelentős adakozásba kezdett. Orbán Viktor és Schmitt Pál közös nyilatkozatban szólítottak fel a segítésre, emellett intenzív médiakampányt indított a kormány. Szinte minden hazai település gyűjtést, jótékonysági rendezvényt szervezett, a helyi képviselő-testületek támogatást szavaztak meg a költségvetésükből. Néhány helyen érte csak bírálat a módszert, mondván, közpénz helyett a képviselők a tiszteletdíjukból adakozzanak, de az érveknek nem volt foganatjuk. Lapzártakor a Magyar Kármentő Alap OTP-s számlaegyenlege 1 757 057 278 forint volt. Az alap pénzét a kármentő bizottság kezeli - tagjai többek közt az érintett települések polgármesterei, a megyei védelmi bizottság elnöke, a megyei főjegyző, valamint a katasztrófavédelem szakembere -, amely a fenti összegből eddig összesen 155 224 000 forint odaítéléséről döntött. Devecser önkormányzata kapta a legtöbbet - 138 574 000 forintot -, amelyből harmincmilliót segélyre, a többit különféle támogatásokra - nyolc napon túl gyógyuló sérültek segítése, a szeretetszolgálat által kifizetett bérleti díjak, csökkent forgalmú családi vállalkozások kompenzálása - utalták ki. Kolontár önkormányzatának 14 500 000 forintot ítélt meg a bizottság, Somlóvásárhely pedig valamivel több mint kétmillió forint támogatásban részesült. A fennmaradt bő másfél milliárdból az alap egymilliárd-kettőszázezret lekötött. Január 15-re elkészült az ingóságok kárigényének összeírása, amely csaknem egymilliárd forint. A Magyar Kármentő Alapban lekötött pénzt azonban nem oldják fel. Toldi Tamás (Fidesz-KDNP), Devecser polgármestere lapunknak elmondta: Orbán Viktor miniszterelnök ígéretet tett neki, hogy a csütörtöki kormányülésen kezdeményezni fogja, hogy az ingó kárigényeket is vállalja át az állam, így az alap pénze megmaradhat az érintett települések népességmegtartó intézkedései finanszírozására. Arra a felvetésünkre, hogy ez ellentétes az alap működési szabályzatával, Toldi azt válaszolta: a kormányhatározat értelmében a bizottság igazodik majd az új feladat-meghatározáshoz.

 

Kármentő alakulat

A lakosoknak eddig nem jutott az adománypénzből. A katasztrófát követő első napokban az államtól, valamint a Mal Zrt.-től kaptak családonként 100-100 ezer forintot, amelyet albérletre és alapvető ruhaneműkre fordítottak. Azóta csak kárigényeik adminisztrációja zajlik. A két településen több utcát lezártak, a lakókat kiköltöztették, csak engedéllyel léphetnek be a területre, miközben erőteljes offenzíva indult a meggyőzésükre abból a célból, hogy kössenek szerződést az állammal, és engedményezzék rá az összes követelésüket. Több kiköltöztetett, a gyors megoldás érdekében, szinte parancsszóra írta alá a szerződést. Berendelték a helyi önkormányzathoz, ahol a katasztrófavédelem egyenruhásai között egy olvasat után köttetett meg a nyilatkozat. A szerződések létrejöttében összesen hat ügyvéd működik közre, akiknek egy hónap után 69 131 714 forintot fizettek ki közpénzből. A magyar állam nevében eljáró, nettó 25 000 forint óradíjért dolgozó ügyvédek közül csak hárman Veszprém megyeiek: az ajkai Balikó Gergely és a veszprémi Hunyadfalvi Ákos és felesége, Hunyadfalviné dr. Herczeg Erzsébet. Kovács P. Zoltán fővárosi ügyvéd, három másik kollégája vidéki ex-rendőrtiszt. Lantos Bálint - az állam által megbízott jogi munkacsoport vezetője - Heves megye rendőrfőkapitánya volt, irodája Egerben van (Lantos korábban ostorosi önkormányzati képviselő volt, miközben irodája egy vitás kisajátítási ügyben képviselte a hivatalt [lásd: Rajnai Attila: Az ostorosi közcélprojekt, ÉS, 2009. december 11.]). Fazekas Attila szolnoki ügyvéd, aki rendőri pályája csúcsát 1990-ben érte el, amikortól öt éven keresztül Jász-Nagykun Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság első embereként szolgált. Sóvágó Sándor Debrecenben praktizál, rendőr alezredes, aki 2008 decemberében mondott le indoklás nélkül a debreceni városi kapitányság vezetéséről. Lapunk szeretett volna érdemben beszélni a jogi munkában érintett ügyvédekkel, de kijelentették: iszap-ügyben nincs nyilatkozati joguk. Amikor pedig a kiválasztásuk szempontjait és módját firtattuk, azt a választ kaptuk: katasztrófahelyzetben nincs idő a pályáztatásra.

Tessék végigolvasni a cikket is ;-)

India's most expensive movie yields most astonishingly violent and demented action-scene in cinematic history

Cory Doctorow at 12:22 PM Thursday, Jan 27, 2011 

Yesterday, David wrote about the stunning climax of the Tamil movie Endhiran, the most expensive movie in Indian cinema history. I just got around to watching it and I was so completely boggled by its brilliance that I thought it was worth revisiting.

Imagine that you took the Axe Cop kid and teamed him up with the Wachowskis, along with every serious SFX wizard on the subcontinent, and said, "Go ahead kid, spend whatever it takes to make the most demented, blood-drenched, bullet-addled, ultra-super-duper-violent action sequence in the history of films." Then you waited a generation for another Axe Cop kid to be born and raised on the first kid's output, to grow to maturity, and you gave her the same challenge: that's about one tenth of one percent as demented, glorious and violent as this ten-minute climactic scene manages.

Killer robots, a seeming infinitude of them, outnumbered only by the endless cannon-fodder Indian soldiers, each with his own machinegun. There are many like it, but this one is his. And it will soon be the killer robots. They will form into enormous, improbable geometrical solids, and they will improvise with those guns to create enormous whirling ballistic buzz-saws of death, except when they're forming up into huge, stylized cobras and such. And there are lorries filled with gas bottles, daring kamikaze missile-firing choppers (each more doomed than the last), and, of course, a software worm with the power to overcome them. Or does it?

There are only two copies of this movie for sale on Amazon (as of this writing), though I expect that will self-correct shortly, as this clip (with its curiously fitting Russian-language descriptive track) is ripping through the Anglo Internet, where thousands of potential watchers wait only for the opportunity to snap up their own copy of this genuinely unprecedented monsterpiece.

Matolcsyt meglepte az állami nyugdíjrendszert választók aránya

Matolcsy György szerint minden várakozást felülmúlóan sokan döntöttek úgy, hogy az állami nyugdíjrendszert választják.

markoferko:

ez a kép Orbán egyiptomi útjáról volt már?

Kurva jó. Valamiért amint megláttam, elkezdtem azt dúdolni a Turbonegrótól, hogy “Apocalypse dudes/Got nothing to lose”.

Váncsa István

a szerző további cikkei

Ex libris

LV. évfolyam 2. szám, 2011. január 14.

Jártában-keltében Buddha egyszer a káláma nép Készaputta nevű városába érkezett. Nagyon örültek neki a kálámák, és elmondták, hogy különféle papok és szerzetesek bolyonganak arrafelé, összevissza beszélnek mindenfélét, saját tanításaikat végső igazságnak, a másokéit hülyeségnek mondják. Kinek higgyünk?, kérdezték Buddhától a kálá­mák, és látszott rajtuk, hogy már azt se tudják, hol áll a fejük. Senkinek, válaszolta Buddha a Káláma szutta című szöveg tanúsága szerint (Anguttara Nikája 3.65), persze ennél kicsit bővebben válaszolt, minthogy a korabeli ind kultúrát a lakonikus tömörség jellemezte a legkevésbé. Azt mondta, hogy ne higgyetek - egyebek között - a legendákban, a hagyományokban, a szóbeszédekben, az analógiás vagy logikai következtetésekben, sőt ne higgyetek a tanítótoknak se. Továbbá abban se higgyetek, amit könyvekben olvastatok.

Ebben a cikkben csupa érdekes dologról lesz szó. Könyvekben olvastunk róluk.

Zsolnai László (szerk): Boldogság és gazdagság

A buddhista közgazdaságtan eszméi

Buddha a szenvedésről, a szenvedés keletkezéséről, a szenvedés megszüntetéséről és a szenvedés megszüntetéséhez vezető útról elmélkedett. Politikai gazdaságtanról soha. Eredetileg királynak tanult, a gazdaságról kevesebbet tudott, mint Matolcsy, de ő legalább nem is foglalkozott vele. Ugyanakkor pontosan látta, mi folyik a világban, például azt mondja, hogy a Nemes Tanítvány a helyesen gyarapodó vagyont, amely az ő számára öreg napjaiban is biztonságot fog nyújtani, „megvédi a királyoktól, a tolvajoktól, a tűztől, az árvíztől..."

Tehát: király, tolvaj, tűzvész, árvíz - ugyanaz a kategória, mármint Buddha szerint, aki királyi családból származott, azaz tudta, mit beszél. Tanítása egyébként ebben is időtálló, csak helyettesítsük a „király" szót avval, hogy „kormány", és tökéletesen aktuális kijelentést kapunk. Evvel együtt nyilvánvaló, hogy Buddha nem hozott létre buddhista közgazdaságtudományt, sőt a követői sem hoztak létre ilyet jó két és félezer éven keresztül.

Vagyis a buddhista közgazdaság-tudomány napjaink leleménye, teljességgel posztmodern alakulat, korunk világvége-hangulatában gyökerezik. Premisszái széles körben elfogadott, mondhatni közhelyszámba menő alapigazságok. Mindenki tudja, hogy ami most folyik, azt nemigen lehet sokáig fenntartani, hamarosan kiszáradnak a benzinkutak, kiürül a spájz, kialszik a gáz meg a villany. Cudar világ jön. Nyilván bölcsebb megoldás volna nem megvárni a teljes összeomlást, hanem megelégedni az alapszükségletek kielégítésével, ahogy ezt annak idején Buddha fölvázolta. Az embernek kell élelem, lakás, ruha, és ha megbetegszik, gyógyszer. Ennyi tökéletesen elég ahhoz, hogy a nemes nyolcrétű ösvényen haladva elérje, ha nem is a nirvánát, de legalább a boldogságot. Az se semmi, tekintve hogy voltaképp ez az egész hajcihő ezért folyik. Csuang-ce írja valahol: „Egyszer régen Jao így kérdezte Sunt: - Meg akarom támadni Cung, Kuaj és Hszü Ao földjét. Amióta csak trónomon ülök, nem tudok szabadulni e gondolattól. Vajon mi az oka ennek?" Az az oka, hogy boldog akar lenni, és azt hiszi, attól lesz boldog, ha legyőzi Cungot, Kuajt és Hszü Aót. De téved, ahogy tévedett, Nagy Sándor is, Hannibál is, Napóleon is, és mindenki más. Ezzel szemben a buddhista meditáció csakugyan képes előidézni a boldogságnak egy minden tárgyi-környezeti feltételtől független, szilárd és maradandó állapotát, erre az eredményre jutottak a University of California, a University of Wisconsin és az észak-karolinai Duke University kutatói, egymástól teljesen függetlenül. Gyakorló buddhistákat vizsgálva olyan folyamatos aktivitást detektáltak a baloldali prefrontális lebenyben, amely a kutatók szerint feketén-fehéren bizonyítja, hogy az alanyok csakugyan boldogok. Ha viszont ez igaz, akkor a buddhista meditáció a legfőbb emberi cél elérésének extrém mód költséghatékony, sőt mondhatni egyedül applikábilis formája. Persze nagy volumenű tőzsdei műveleteket végezni és általuk tovább gazdagodni, kormányokat támogatni vagy megdönteni, helyi háborúkat kirobbantani szintén jó, és csakugyan generál átmeneti, apróbb örömöket, viszont pénzből és hatalomból sohase elég. Hegynyi mennyiségű arany is kevés volna egyetlen embernek, de kevés volna a duplája is, mondja Buddha a Szamjutta Nikája 4.20 szerint. Most nézzünk rá egy thai szerzetesre, semmije sincs, csak az az egy szál ruha, amit visel, de nem is hiányzik neki semmi. Vigyorog, mintha az övé volna a világ.

Ha mindenki buddhista szerzetes volna, meg lenne oldva az összes problémánk, a buddhista közgazdaság-tudomány jeles művelői voltaképp erre gondolnak, de ezt így expressis verbis kimondani mégse merik. Evvel együtt ne higgyük, hogy csupa futóbolondról van szó, a kötet szerzői tekintélyes ökonómusok, kivéve Prayudh Payuttót, aki viszont a théraváda buddhizmus legkiválóbb szakértői és legnagyobb hatású tanítói közé tartozik. Olyan emberekről van szó, akik komolyan gondolják, hogy az egész tőkés világgazdaságot le lehet cserélni valami másra, ezt a mást néha pannyaizmusnak (a páli pannyá = bölcsesség szóból), néha tudatosságalapú gazdaságnak nevezik. Az lesz a lényege, hogy az emberek „Alkalmazottként jövedelemhez jutnak a közösségi alapú, nem kapitalista vállalkozásokban végzett munkájukból. Fogyasztóként jövedelmüket a közösségi alapú vállalatokban költik el, amelyeket az értékekhez kötődő alapelvek szerint irányítanak. Ezeket az teszi közösségi alapúvá, hogy a társulás tagjai birtokolják őket."

Vagyis a tudatosságalapú gazdaság szakasztott úgy fog működni, ahogy Marx a kommunizmust elképzelte és le is írta. A különbség csupán annyi, hogy a pannyaizmus nem forradalmi úton váltja fel a tőkés világgazdaságot, és nem is egyik napról a másikra, hanem fokozatosan, annak eredményeképp, hogy a társadalmat alkotó egyének önös céljaik hajszolása helyett a továbbiakban inkább a (buddhista értelemben vett) megszabadulásra és mások önzetlen szolgálatára törekszenek. Hogy erre mi fogja rávenni őket, azt a tudós szerzők nem tárgyalják. Majd valahogy kialakul.

A könyv evvel együtt érdekes olvasmány, jó tudni, hogy vannak emberek, akik efféléken törik a fejüket. De elővehetjük A tőkét is, az se rossz.

(Typotex Kiadó, Budapest, 2010. 230 oldal, 2900 Ft)

 

Kis sértett járja be Európát

„Meg vagyok döbbenve, hogy Önök mennyire a múltban élnek” –oktatta ki a magyar miniszterelnök az Európai Parlament tagjait szerdán délelőtt.

Rövid politikatörténet Magyarországról.

brofasz:

1945 - 1990: FASZOK.

1990-1994: Az előzőek mégsem akkora faszok.

1994-1998: De.

1998-2002: Új faszok.

2002-2006: Két fasz közül maradjon aki már itt van.

2006-2010: Ezeket a faszokat most már tényleg nem lehet überelni!

2010-: De.

Vonnegut ezt írta volna, ha itten él.

Bal gomb (nem a sliccen) nyomva tart, és megvilágítani a kockákat némi körzéssel...