( ... bele kell huzzak, mert már másfél éves (hamarosan érkezik (októberben) a kistesó (fiú lesz (de hogy hívjuk???)) és le vagyok maradva, mint a borravaló, nem beszélve a képfeltöltésről, ahol lassan fél éves képek kerülgetnek fel ...)
A második hónapban az első mosoly. Mármint ami tényleg igazán az. Az első hőemelkedés. Hosszabb utak, rokonokhoz, barátokhoz. Még viszonylag egy helyben maradó baba, de már próbál forgolódni. A vége felé sikerül is.
Babaúszás megkezdése. A legjobb amit lehet, mindenki vigye a gyerekét (pont mostanában egy kedves ismerős nem merte vinni, mert a nagyszerű gyerekorvos megtiltotta, azzal az indokkal, hogy az szörnyű - hát nem az). Észrevehetően élvezi a kölök, röhög, vigyorog, és anyának és apának is nagyszerű családi élmény (és titkos büszkeség, hogy a miénk jobban fejlődik, mint a csoporttársak).
Érthetetlen, hogy a többi szülő, midőn sétálsz a gyerekkel (babkocsival), miért bámulja meg a Te gyereked és Téged. Valaki elmagyarázhatná.
Ja és babapürék a végen, szerette. Ez is szuper három hónap volt. (A Kill Bill vol. 1 filmzenéjének az egyik dalának az egyik sorában "... Lucky, lucky ..." és igen.)
Címkék apa, magyarázat, Nóri, proud to present, titok-e, vidám, wow, öröm
0 Comments:
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal